A baktériumok úgy viselkednek a bélrendszerünkben, mint a vendégek az étteremben: leadják a rendelést a gazdaszervezetnek, hogy mit is szeretnének enni.

Az Élelmiszervizsgálati Közlemények tudományos szaklap, 2015. júliusi számában megjelenő összefoglalásból az is kiderül, hogy az édesítőszerek elpusztíthatják a jótékony baktériumokat, egy valóságos bélharc során.

A mikrobióta (egy meghatározott helyen jelenlévő mikroorganizmusok összessége) manipulálja az ételválasztást, ugyanis a bél mikrobái az idegi összeköttetésen keresztül képesek jelzést küldeni az agyba, és ezzel arra ösztökélni az embereket, hogy olyan táplálékot fogyasszanak, amelyre a mikrobáknak szükségük van, társaik elnyomásához, függetlenül attól, hogy ez a „gazdának” kedvező-e vagy sem – olvasható Biró György orvos professzor, a Semmelweis Egyetem tanárának, A bél-mikrobióta, a humán mikrokozmosz egészséget befolyásoló eleme című tudományos cikkében.

A mikrobióta egyik részének megfelel a szokásos táplálkozás, másik részének talán nem, ez módosíthatja az élelem iránti kívánságokat. Például a Prevotellának a szaporodásához szénhidrátokra van szüksége, míg az élelmi rostok a Bifidobacteria számára jelentenek kompetitív előnyt, és éppen ez a versengés határozza meg, hogy melyik csoport marad meg, válik dominánssá. A mikrobák saját érdekük érvényesítésére mintegy foglyul ejtik a gazdaszervezet idegrendszerét a mikrobiom-bél-agy tengely kihasználásával. Az idegi út mellett a mikrobák a hangulatot és magatartást befolyásoló hormonok (dopamin, szerotonin), illetve egyes receptorok (ízérzés) elválasztását, működését is módosíthatják és megváltoztatják a táplálék-preferenciákat.

A béltraktus és az agy között tehát közvetlen idegi (nervus vagus) és kémiai hatóanyag-összeköttetés van, amelyen keresztül a bélflóra mintegy „távirányítja” az agy bizonyos működéseit, fejlődését, a táplálkozási és egyéb magatartást.

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a mikrobióta módosíthatja a táplálék energiájának felhasználását, elősegítheti az elhízást, ami a 2-es típusú cukorbetegség előszobája. És ha már az elhízásnál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy az energiát nem, vagy csekély mértékben szolgáltató édesítőszerek megváltozatják a mikrobiótát, annak funkcióját és elősegítik a glükóz-tolerancia csökkenését.

Az étrend összeállítása tehát különösen fontos. A sok zsír, kevés rost tartós fogyasztása a Bacteroides enterotípus (enterotípus: élőlények osztályozása bélflórájuk bakteriológiai ökoszisztémája alapján) kialakulását segíti elő, ugyanakkor a sok szénhidrát a Prevotella enterotípusét. Arra is figyelni kell, hogy ha a napi étrendben sok a fehérje és kevés a rost, a bélflóra ammóniát tartalmazó vegyületeket termel, amelyek elősegíthetik a rosszindulatú daganatok képződését. Túlságosan zsíros táplálék következtében több epesav termelődik, amely – éppen mennyisége miatt – nem szívódik fel, és nem kerül vissza a májba, hanem továbbítódik a vastagbélbe.

A szélsőséges étrendi elemek megszokott szintre történő visszaállása után az eredeti mikrobióta gyorsan regenerálódik. A táplálkozás tehát rendkívül nagy mértékben módosítja a mikrobiótát. Jó példa erre, hogy a Crohn-betegségben szenvedő serdülőknél, amikor a sok fehérjét, antioxidánst és gyulladáscsökkentő zsírsavat tartalmazó étrenddel, illetve tápszerrel sikerül a bélflóra egyensúlyát helyreállítani és a tüneteket megszüntetni.

A mikrobiótákra az alkohol is nagy hatással van. Az embereknél (és a kísérletekhez használt egereknél is) a túlzott alkoholfogyasztás csökkenti a mikroorganizmusok által termelt hosszú-láncú telített zsírsavak mennyiségét, a Lactobacillusok számát, ezáltal felborítja a mikrobióta egyensúlyát. A bél-mikrobióta bizonyos mértékig változik a nap folyamán, a táplálkozás ritmusának, a befogadó szervezet időbeli funkcionális profiljának megfelelően is. A gyakori repülés, vagy a váltott műszakban végzett munka ugyancsak rossz hatással lehet a mikrobiótára.

A kutatók felfigyeltek arra a jelenségre, hogy az egyébként ártalmas (többek között a gyomorfekély kialakulásáért is felelős) Helicobacter pylori jelenléte esetén az allergiás betegségek előfordulása mintegy 30 százalékkal csökken. Azokon a területeken, ahol nem megfelelőek a higiénés körülmények, a H. pylori fertőzés már egészen korai életkorban bekövetkezik, és gyakorlatilag az egész élet során megmarad. A rendezett higiénés helyzetű országokban az allergiás és autoimmun kórképek gyakorisága nő, míg az előbbiekben nem. Ennek oka a mikroba által kiváltott, nem specifikus, immunvédekezési változás lehet.

Egy másik betegség, a sclerosis multiplex feltehetően olyan autoimmun kór, amely a gének és a környezet közötti kölcsönhatásokat is magában foglalja. Mindezek következtében a központi idegrendszerben az idegrostokat mintegy szigetelésként beburkoló, főleg zsírokból álló, myelin hüvely struktúrája megbomlik, az ingerület vezetése és ennek következtében az idegrendszeri funkció súlyosan sérül. Japánban a sclerosis multiplex betegek számának gyarapodását kevésbé észlelték azoknál, akiknél H. pylori fertőzöttséget mutattak ki. Hasonló eredményt hoztak az ausztráliai tanulmányok is. Különösen érdekes, hogy ez a védőhatás csaknem kizárólag nőknél jelentkezett.

A mikrobióta ugyancsak kedvezően befolyásolhatja az asztmás és reumás folyamatokat, a vastagbél-végbél rákjánál azonban ellentétes irányú hatások érvényesülhetnek.

A makacs, visszatérő Clostridium difficile fertőzések esetében sikerrel alkalmazzák a normál, egészséges emberektől származó, bélflóra-átültetést, kapszulázott formában vagy szondán keresztül. Kétségtelen azonban, hogy ennek biztonsági, technikai és etikai problémái vannak.

Bíró György az Élelmiszervizsgálati Közleményekben megjelenő cikkének összegzéseként elmondható, hogy a mikrobióta az egészségünk szempontjából egy rendkívül fontos, ám igen sérülékeny rendszer, amelyet leginkább a megfelelő életmóddal és táplálkozással tudjuk pozitív irányba befolyásolni. Minderre leginkább az úgynevezett fermentálható rostok (prebiotikumok), probiotikumok, synbiotikumok a legalkalmasabbak.

A megfelelő ételek fogyasztásával újra mi vesszük át a hatalmat, azt rendeljük – és mi rendeljük az étteremben -, amire a szervezetünknek valóban szüksége van!

Forrás és további részletek: NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG